Tudjátok milyen nehéz spoilermentesen írni? Az előző epizód végén megjelent a Kormányzó, én pedig legszívesebben világgá kürtöltem volna – amit aztán Orlissa kegyet nem ismerve kihúzott. Persze tudom én, hogy teljesen igaza van, de akkor is a Kormányzóról beszélünk, arról az emberről, aki megtartotta a zombivá vált kislányát, aki viadalokat rendezett a túlélők és a járkálók között, és lemészárolt mindenkit, aki ellentmondott neki. Az az ürge úgy csavarta a szót, ahogy rajta kívül senki ebben a sorozatban, és most tessék, visszatért és figyelte a börtönt, azt a börtönt, amit Rick minden áron meg akarna védeni!
Jócskán visszaugrottunk az időben, a Kormányzó (eredeti nevén Philip) teljes letargiában üldögélt a tábortűz mellett, majdnem elérte egy harapó, de végül Martinez megmentette. Másnap reggel azonban már egyedül ébredt fel, mindenki elhagyta, egymaga indult útnak az élőhalottak világában. A szakálla alapján sejthetjük, hogy sok idő telhetett el, bár a mozgása elég sikkes volt, amikor az utcán ellépet egy zombi elől. Egy ablakban azonban meglátott egy kislányt – én végig abban a hitben voltam, hogy csak az elméje játszik vele –, a házban pedig egy egész családot talált. Egy napig tervezett maradni, de végül a szükség marasztalta, nem a sajátja, hanem az övék. Tara és testvére, Lilly, a kislánya Meghan és a nagyapja, David.
Nem tudom eldönteni, hogy le legyek-e nyűgözve, amiért ilyen sokáig kibírták, vagy inkább akadjak ki, mert hiteltelen az egész. De a tény tény marad, Chamblerék élnek, a saját kis lakásukban és még azt sem tudják, hogy a harapókat fejbe kell lőni. Az apjuk, David halála azonban mindent megváltoztat. Útnak indulnak, mint egy bájos kis család, a Kormányzó – aki itt Brianként mutatkozott be – pedig patronálja őket. Legalábbis addig, amíg a múltja utol nem éri őt.
Túlzás már most kijelentenem, hogy szerintem ez volt a negyedik évad legfélelmetesebb része? Ahogy a társasházban lassan közeledtünk a kád felé, úgy érzetem magam, mint egy gyerek, akit nemsokára halálra rémítenek – és igen, sikerült nekik. Vagy a kórházban, ahogy a csendből lassan előtört a járkálók morajlása, majd pillanatról pillanatra erőteljesebb lett. Le a kalappal a statiszták előtt, ritkán említjük meg őket, pedig bravúros, amit véghezvisznek. Na, ilyen epizódokat kérek még!
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő
Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.
Korábbi cikkek
Akciófilm2023-03-24Csak a dínók számítanak – 65 (2023)
Dráma sorozat2022-12-30Vaják: A vér eredete (2022) – 1. évad
Dráma sorozat2022-06-21A királyság (2009), 1. évad
IDW2022-06-09Transformers: Éljen Megatron!
Trackback/Pingback