Kevés olyan horrorfilmet láttam eddigi rövid életem során, ami egyszerre töltött el örömmel, bánattal, dühvel és
nem kevés indulattal Hollywood felé. A Mortuary azért ettől egy kicsit többet érdemelt volna. Nos, az intro és a dühroham után terítéken a 2005-ös év B-fájának egy semmilyen ízű termése: Halottasház – A holtak feltámadnak.
„Furcsa, de még a halál is meghallhat…”
Frappáns mondat a film felénél és a kedves temetkezési vállakozó anyuka ezzel is indítja útnak a válogatott rémségeket a maradék 45 percben. Itt pedig minden lesz, ami szemet és gyomrot felforgat: zombik, szex, testmegszálló démoni penész – Ez kinek jutott az eszébe?
Igen, itt is van a film talán legnagyobb hibája. Ugyanis kicsit sem nemes antagonistánk megszáll élőt-holtat és jól csoszogó zombi szolgákat készít belőlük, ám a nagy kérdés hófehér: honnan jött ez a valami? Az űrből? Esetleg veszélyes kísérlet titkolt és elszúrt végeredménye?
Sátáni erő által létrehozott életforma? Nem derül ki. Ahogy az se, hogy miért a kedvenc szinkronosom (Kossuth Gábor) kapta a helyi bunkót, de erről most inkább haladjunk.
Szereplőink is eléggé közepesek, talán csak Grady (Rocky Marquette), a mindig segítő jóbarát emelkedik B hatalmas bélyege alól, habár nem sokat szerepel, még így is, nagyon stílusosan küldik át a másvilágra. Ha már halál, jöhet a történet is (nem kell megijedni, nem lesz hosszú), csak úgy a móka kedvéért: család, költözködés, hullák, eszelős gyilkos, gyilkos penész, zombik, mindenki megmurdál. Ennyi. Caput. Finito.
Szóval, minden elem eléggé közepes vagy az alatti, de sokan – köztük én is – nem tudnak haragudni a filmre, minden gikszere ellenére sem. Van benne némi innováció (vagy legalábbis törekvés rá), ám ezt csúnyán megcsonkolta az alacsony költségvetés.
Holly-dolly, respect. És nem kérünk folytatást.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gamer, horror rajongó és anime szakértő. Sok mindenről szeretek és tudok beszélgetni, ezért is jó zombi módjára mindenki agyára megyek.
