Nem nagyon kellett győzködni, hogy megnézzem, amikor kijött. Mindig is szerettem Dorian Grayt és az, hogy Ben Barnest választották a főszerepre, az még inkább csábítóvá tette számomra, mert bár nem egy őstehetség, állati jól néz ki.
Dorian Gray története a kapzsiságról és a hiúságról szól. A fiú örököl egy házat a nagyvárosban, megérkezik egy vidéki, naiv gyerekként, megismerkedik Basillel, a festővel (Ben Chaplin), majd Henryvel (Colin Firth). Ez utóbbi az, aki elindítja a lejtőn. Dorian először megízleli a szerelmet, az ember azt hinné, hogy egy gyors ismerkedős, happy endes filmet nézünk, aminek 20 perc után vége, azonban a „rossz barát” megismerteti a vidéki gyerekkel a könnyű élvezet fogalmát – magyarul összehozza néhány szajhával. S innen indul meg a lavina: a lány öngyilkos lesz, hősünk pedig elkezd az élvezeteknek élni. Meg kell hagyni, azért a nők fejének elcsavarásához igen jól ért, s ez nem csak a szépségének köszönhető. Basil igyekszik észhez téríteni őt, melyért az életével fizet, Dorian pedig éli tovább világát minden megerőltetés nélkül. S hogy miért nem ég ki? Egy csoda folytán a srác helyett a festménye öregszik, melyet halott barátja festett róla. Egy idő után azonban, ha a testét nem is, a lelkét megviseli az élet, s erre leginkább akkor döbben rá, amikor hazatér egy utazásról és mindenki kegyetlenül megöregedett körülötte. Henrynek felnőtt a lánya, ő maga egy bozontos öregember lett és még sorolhatnám. Végül Henry lánya iránt érzett szerelme veszi rá arra, hogy felhagyjon ezzel, s a képével együtt pusztul a film végén.
Ben remek választás volt Dorian szerepére. Jól meg tudja jeleníteni a vidéki idióta és a beképzelt városi karaktert, külsőleg is mindene megvan, ami egy Dorian Grayhez kell. Hölgynézők örömére a film felében nem igazán visel ruhát, ha pedig épp van rajta, akkor is szeretik a néző orra alá dörgölni, hogy ez a pasi jól néz ki – úgy kezdetnek az első tíz percben belenyomták a képembe a hátsó fertályát. Colint Firth is elég jól odatette a magáét, valahogy neki mindig jól állnak a gazdag emberek szerepei. Viszont megtudtuk, hogy nem áll jól neki az arcszőrzet. Örültem, hogy sikerült korhűnek maradni és nem akartak mindenáron belecsempészni valami modernt azon a címszón, hogy valamelyik szereplő ennyire zseni – ugyanis ez a hiba gyakran elő szokott fordulni. A készítők azonban ügyeltek rá, hogy ne váltsunk idősíkot még egy-egy megjegyzés okán se.
Az apró jelekkel való feszültségkeltés viszont nem ment valami jól. Türelmetlen és elkapkodott mozzanatok, amikből aztán vagy kisült valami, vagy ordibálás lett belőle a karakterek között, s melynek eredménye időnként valahogy eltűnt a süllyesztőben. Ez utóbbi esetében gondolok például Basil holttestének eltüntetésére. Amikor Dorian próbálja felpakolni a kocsira, még láthatjuk, hogy a láda sarkán csöpög a vér, éreztetve a nézővel a lebukás kockázatát. Mire elér a folyóhoz, a láda makulátlan, ahelyett, hogy az emlegetett sarok átitatódna vérrel, de még az a kis folt is eltűnik, ami eddig ott volt. A vér fogta magát és elszublimált – nem alvadt meg, nem terjedt szét, még véletlenül sem. Elszublimált. Nem vagyok egy kémiazseni, de ehhez a folyamathoz nem kéne valami körülmény, vagy segédanyag?
Szerencsére ilyen erőltetett feszültségkeltésből nincs túl sok, így az alkotás élvezhetőre sikeredett és jó húzás volt a lányok kedvenc Caspian hercegét ültetni a főszerepbe, mert ezzel igen sok lányt lehetett moziba csábítani.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
- Film2021-09-12He’s all that
- Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
- Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
- Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk