Mindig is sokat nyavalyogtam, hogy a Fireflyból csak tizenöt rész készült, de mostantól nem fogok – mivel a Young James Herriotból mindössze három.
A sorozatot nem egy hosszú, elkezdett évad első három része után kaszálták el – bár kicsit úgy érződik –, hanem a BBC eredetileg is mindössze három részre adott le megrendelést, ami amolyan trend lehet náluk, mivel a Sherlock is hármasával jön. Ezt a három részt pedig, külön címezés nélkül, egymást követő estéken adták le, így a külső szemlélőnek akár úgy is tűnhet, egy hosszabb filmet vágtak fel három részre, de nem – mind a három epizód különálló, kettő-három problémával foglalkozó történet.
Na, de mi is ez pontosan?
A film James Herriot angol író-állatorvos egyetemi éveit mutatja be a harmincas évek Glasgow-jában. Herriot maga erről az időszakról nem publikált – félig kitalált-félig valós eseményeken alapuló elbeszélései akkor kezdődnek, mikor praktizálni kezd –, a film készítői az egyetem archívumából, Herriot fiatalkori esettanulmányaiból és fiának elbeszélésből építették fel a sorozat alapját.
A történet elején James (Ian de Caestecker) naiv lelkesedéssel érkezik meg első egyetemi napjára, majd diáktársai egy csínye nyomán rögtön el is késik első órájáról, reménybeli szállásadójáról, akinek egy hónapra előre fizetett, pedig kiderül, hogy csaló, James pedig fedél nélkül marad. Egy megfázással végződő, az egyetemen töltött éjszaka után az a két diák – Whirly Tyson (Amy Manson) és Robert McAloon (Ben Lloyd-Hughes) – veszi szárnyai alá és szerez neki szobát egyikőjük nagynénjének (Natasha Little) szállójában, akikkel az első nap, jobb szó híján, összebarátkozott. Whirly egyike a két női diáknak az egyetemen, és erről van is mondandója: folyamatosan küzd a női egyenjogúságért, az első részben például, bármennyire is furcsa ez így nekünk 2014-ben, egy női mosdó kialakításáért kampányol. Nagy szája és dacos természete miatt folyamatosan hadban áll egyik tanárával, Professor Gunnellel (Gary Lewis), aki legszívesebben az összes nőt kitiltaná az egyetemről, és aki ott tesz keresztbe Whirlynek, ahol csak tud. McAloon vele ellentétben egy a lusta, tenyérbe mászó szemétláda, akit senki sem tud utálni. Pénzes szülők gyermeke, és igazából esze ágában sincs elvégezni az iskolát – a négy évből ez neki már az ötödik –, viszont imád inni, kártyázni, valamint a lehető legkönnyebben és leggyorsabban pénzhez jutni.
A sorozat nem egy hollywoodi mese – itt nincs se színtiszta happy end, se a problémákra katarzist kiváltó megoldás. Van, hogy egy állat gyógyítható lenne, de az élet miatt nem kezelhetik. Az emberi kapcsolatokba beleszól a pénz és a politika. Még a Nagy Háborúról beszélnek, de már gyűlnek a második világháború fellegei.
Kicsit furcsa, de James nem igazán hőse a saját történetének – valahogy mindig félénken álldogál a pálya szélén, és még mikor részt is vesz a „játékban”, a léptei akkor is bizonytalanok. Egy olyan karakter, akinek még meg kell találnia önmagát. Ian de Caestecker nagyon édesen hozza a figurát, csak az a baj, hogy játékában, néhány szinte már OCD mozdulattól eltekintve – zsebóra csekkolása, kis, fekete noteszba írogatás, zakó szélének két kézzel való eltartása a testtől – szinte gesztusról gesztusra ugyanezt hozza, mint Leo Fitzként az Agents of S.H.I.E.L.D.-ben.
Ettől függetlenül nekem tetszett, aranyos kis sorozat, megfontolandó kérdéseket vet fel és érdekes képet mutat a korról. A karakterek szerethetők, a történet élvezetes. De a kritikusoknak valamiért nem tetszett, ezért a BBC úgy döntött, nem lesz újabb évad. Kár, pedig lett volna még benne bőven anyag.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
