Elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol már közeledek ahhoz, hogy elkezdjek aggódni. Ugyebár hazatértünk, minden sirály, Evony szép, Bo és Dyson rózsaszín felhőben. Szóval, elkezdtem egy kicsit aggódni, hogy pár részen belül leül az évad.
Én határtalanul boldog vagyok, mert ezzel a résszel újra sokat van Kenzi a képernyőn és küszködik a gyerekneveléssel. Pontosabban már nem. A kis csöpp felcseperedett. *hüpp* No, félre a szülői érzelmeimmel, valójában örülök, hogy Tamsin felnőtt. Az előző évadban már kaptunk egy kis kóstolót a valkűr valódi énjéből, most azonban végre megcsodálhattuk teljes, csupasz valójában és szerintem állati menőn néz ki.
A gargoyle-al (vízköpő) is sikerült a boldogságomat fokozni, ugyanis nagyon szeretem őket – valószínűleg azért, mert más nem. Viszont ismét meg kell jegyeznem szomorúan az összefüggést a Lost Girl és a Doctor Who között. Nem mintha nem szeretném a Doktort, épp ellenkezőleg – főleg a Kilencediket. Tehát, kedves rendező úr, forgatóköny író úr, meg egyéb humanoid létformák, volnánk kedvesek leszállni a Tardisról és visszatérni hozzánk?
Na, de kanyarodjunk vissza a gargoyle-hoz. Ő körülbelül olyan, mint a weeping angel. Akkor sunnyog oda hozzád, amikor nem figyelsz és még jó nagyot is harap.
A megnyugtató tény az, hogy legalább teljesen különböző okoknál fogva léteznek és ténykednek ezek a „kedves kis” szobrok. Ez a kis cuki kőszörny azért harapdál ilyen udvariatlanul, mert Bo vére választott a két oldal között. Ezzel a kis kotnyelessel derítik ki, hogy merre is orientálódott a kis hölgy. Most már csak az a kérdés, hogy mihez kezd ezzel a succubus.
Kenzi is meglepett minket az új részben. Eddig úgy ismertük meg, mind egy laza, könnyed kiscsajt, akinek hatalmas szíve van és valahogy mindig bajba keveri magát. Tulajdonképpen várható volt, hogy egyszer kiborul egy szem emberként a sok Fae között. Hiszen állandóan őt piszkálja az ellenség és csak ő nem tudja rendesen megvédeni magát. A robbanás most bekövetkezett, kedvenc halandónk totál kiakadt. Habár a szívem szakadt meg, ez egy remek jelenet lett. Nem egy feltűnési viszketegségből adódó hisztit raktak elénk, hanem végre megláthattuk azt, amit Kenzi valójában érez és eljuttatták a néző tudatáig, hogy mennyire nehéz embernek lenni egy rakás varázslény között.
A dokival is haladunk és én elég jót derültem a képernyő mögött. Rendkívül okos nőnek tartom, de csak az orvosi tudását illetően. Szereti a munkáját, és jól is csinálja. Minden más szempontból azonban nem egy tipikusan szerethető karakter és emellett egy kicsit túlteng az önbizalma a saját eszét illetően. Maradjunk annyiban, hogy nem elrabolva kéne lenézően beszólni, ugyanis még a végén ez lesz a veszte. Egyszer neki is meg kellett tanulnia, hogy nincs mindig igaza, a kérdés, hogy vajon lesz-e még alkalma visszavenni az arcából.
Jó kis izgis rész volt, nekem bejött és örülök, hogy a rengeteg hibát egyre inkább javulni látom. Most már csak az új hibákat kéne kihagyni.
Szerző
-
Alapító és szerkesztő
Főállású gonoszkodó sárkányboszorkány, egyben egyetemista tündérlány. Szeretem a fantasyt, a horrort és a pc játékokat. Őzike forever!
Korábbi cikkek
Film2021-09-12He’s all that
Dráma sorozat2021-02-21Frontier 1. évad
Dráma sorozat2020-07-05Spinning out 1. évad
Akciósorozat2020-04-3010 retro sorozat, amit újranéznénk
