Oldal kiválasztása

Hogy miért kezdtem el nézni? Kerestem egy sci-fi sorozatot, amit még nem láttam, és abból elég kevés van. Ami elsőre megfogott, az a plakátja. Tetszett a kép az űrhajósokkal, a sisakjaikkal és a távoli űrhajó képével. Nagyon ütős lett. A másik ok az, hogy csak egy évados, 2009-ben sugárzott sorozat. A történet pedig jól ki van találva. Adott nyolc asztronauta, akiket kiválasztottak egy ötéves kiképzés során. Céljuk a naprendszer hét bolygójára eljutni az Antares űrhajón, hatéves küldetés, távol a Földtől. Első úti cél a Vénusz, aztán a Merkúr majd a Mars, és így tovább. Ugye, hogy jól hangzik?

defyinggravity1

A sorozat központi figurája Maddux Donner (Ron Livingston), ő a narrátor, és bőven van mit mesélnie. A pilotban még furcsálltam a narrációt – szokatlan, olykor feleslegesen fecsegő, de ahogy haladt a történet egészen ráéreztek a készítők a használatára. Ő és még két másik űrhajós a kiképzői a leendő antaresi legénységnek. Barátja, munkatársa, és a tragédiával végződött marsi küldetés másik túlélője, Ted Shaw (Malik Yoba), akinek a felesége a program egyik vezetője, Eve Weller-Shaw (Karen LeBlanc). A sorozatban folyton visszatekintünk a múltba, hol a személyes életükbe, hol pedig a kiképzésbe.

A másik vezető Mike Goss (Andrew Airlie), goromba, beképzelt és parancsolgató alak, de, mint az egy jó történetben lenni szokott, nem ok nélkül. A harmadik kiképzőtiszt: Rollie Crane (Ty Olsson), aki az első számú befutó az Antares kapitányi pozíciójára. Felesége szintén a programban résztvevő Jen Crane (Christina Cox), akivel ez alatt az öt év alatt ismerkedett meg. Jen barátnője Zoe Barnes (Laura Harris). A mindig kőkemény Nadia (Florentine Lahme), aki Donner-rel kavar; Steve (Dylan Taylor), az okos geek; Paula Morales (Paula Garcés), aki már művészi tökélyre vitte a mosolygást; Dr. Mintz (Eyal Podell) és barátnője Claire (Maxim Roy); Ajay Sharma (Zahf Paroo), aki sorsszerűséget lát a küldetésben. A nagy csapat, persze közülük csak nyolcan utaznak majd. És a kihagyhatatlan idegesítő újságíró, Trevor Williams (Peter Howitt).

defyinggravity2

Központi elem Donner és Zoe egyéjszakás kalandja, erre pedig folyamatosan visszautalnak. És itt volt az a pont ahol majdnem ejtettem a sorozatot. Nem kedvelem Laura Harrist. Nem szerettem sem a Haláli hullákban (Dead Like Me) sem a Született nyomozókban (Womens Murder Club). De a kíváncsiság győzött, tudni akartam, hogy mi van a háttérben, mi a küldetés igazi célja.

Viszont ez a sok szerelmi szál (majdnem mindenki mindenkivel alapon), kikészített. Mintha a készítők nem tudták volna eldönteni, hogy szappanoperát akarnak forgatni vagy sci-fit. Tudom, nem szép dolog de én belepörgettem, és ezt javaslom mindenkinek. Mert ha áttekeritek a párkapcsolati részeket – amikben persze legtöbbször Zoe szerepel – akkor egy remek, izgalmas sci-fit kaptok.

A legjobb elem a sorozatban talán nem is a rejtély, hanem maga a kiképzés. Ugyan a jövőben járunk – egész ütős technikai újításokkal – mégis a készítők hitelessé tették a kiválasztási folyamatot.

defyinggravity5

A karakterek jól eltaláltak, mindenki kapott egy érdekes háttértörténetet, talán csak Jen és Nadia története nem került teljes kibontásra. Az emberi konfliktusok hitelesek, ennyi év ismertség után könnyű a másik ember agyára menni, aki nem mindig válaszol kedvesen. Viszont zavaró volt, ahogyan hozzárendelték a karaktereket egymáshoz – akikből később házaspárok lettek – erőltetettnek éreztem.

A rejtély pedig ügyes: finoman adagolják, részről részre tudunk meg többet, és ez tetszik. A nézőt ráveszik, hogy maga rakja ki a teljes képet. Nekem nem sikerült, minden új információ szétzilálta az addigi elképzelésemet. Megérte, ettől lett izgalmas. Alig vártam a következő epizódot . A sztori kapta a hangsúlyt, nem pedig a manapság annyira felkapott látvány. Nem attól lesz jó egy sci-fi, ha tele van high-tech kütyükkel és CGI orgiába botlunk úton-útfélen, hanem a történet, ami kérdéseket vet fel a nézőben, ami arra sarkall, hogy fel akard fedezni a világot, ne csak a szemeddel, az eszeddel is. A Defying Gravity ezt nálam elérte.

Összességében egy okos, jól adagolt sci-fi, csak az a fránya csöpögősség ne lett volna benne. Szerintem az okozta a vesztét. Kár érte.

Szerző

Catleen
Catleen
Alapító és főszerkesztő

Mindig online kütyüfüggő, “csak még egy epizód” suttogó, űrhajó gyűjtögető kocka, digitális bennszülött. Igazi fangirl és PR munkatárs a Serenityn.