Vagyis Majd újra lesz nyár – a könyv filmadaptációja.
Ez nem az a fajta adaptáció, mint mondjuk a Harry Potter és a Bölcsek Köve, ahol igyekeztek eseményről-eseményre visszaadni a könyvet. A How I Live Now filmverziójában rengeteget változtattak: Osbertet egy az egyben kiírták, helyette Edmond (George MacKay) a legidősebb , de nem ő, hanem az ikertelen Issac (Tom Holland) megy ki a reptérre Daisyért (Saoirse Ronan). Joe (Danny McEvoy) nem egy random srác a farmon, hanem a srácok barátja, az őrnagyék fia nem bennlakásos iskolában van, hanem a harcokban vesz részt. A könyvből két egész szekciót kihagytak, de új jeleneteket is írtak bele. De ez nem ront a filmen – éppen olyan jó, mint a könyv, csak éppen máshogyan.
Kicsit féltem tőle, hogy nem fogják tudni visszahozni a könyv narrációjának egyedi, csapongó stílusát, ám ez végül mégis sikerült – a film alatt újra és újra felhangzik voiceoverben daisy hangja, ahogy mondja a mantráit, főleg magazincikkekből idézeteket (bízz magadban, tedd ezt, tedd azt, negyven kiló…). Real time-ban ugyanezt vulgáris nyelvhasználattal oldották meg – Daisy, főleg frusztrációjában, ordítva utasítja Pipert (Harley Bird), hogy fogja be, fuckokkal dobálózik. Teljesen instabil, viszont nem eshet szét, mert az ő kitartásán áll vagy bukik nem csak a saját, de Piper élete is.
A rendező gyönyörűen bánt a háború és a gyermeki ártatlanság ellentétezésével is. Az egyik legjobban sikerült jelenet az a robbantás, ami a háború kezdetét jelenti – a gyerekek éppen a mezőn szórakoznak, mályvacukrot sütögetnek, mikor egyszer csak a színek kifakulnak, a hangok elnémulnak. Aztán jön a robaj. Majd a hamueső, amit Piper hónak néz, felveszi a földről, dobálja, játszik vele.
Mint ahogy a könyv, a film sem finomkodik, a vizualitás miatt ez pedig még nagyobb hatást gyakorol a közönségre. Amikor a könyvben leírják, hogy a fiút fejbe lövik, de még él és mozog, az a filmen is ott van, látjuk, ahogy mászik a földön, a feje hátulján tátongó, vérző seb… Amikor a könyvben Daisy egy tömegmészárlás helyszínére bukkan, és mindenkit végignéz, hogy van-e a hullák közt ismerős, azt itt is megteszi, egyenként szakítja fel a holttestekre húzott műanyag zsákokat. A néző szinte érzi azt a hullaszagot, amiről a könyvben Daisy ír.
Mindent egybevetve a How I Live Now egy nagyon jól elkészített, nagyon nagy hatást gyakoroló film, ami még azoknak is tartogat meglepetéseket – bár nem túl kellemeseket – akik olvasták a könyvet.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
Trackback/Pingback