Oldal kiválasztása

Nagyon nehéz erről a sorozatról írnom – szimplán azért, mert hihetetlenül elfogult vagyok vele szemben. Gondoltam jobb, ha ezt előre tisztázzuk.

Tehát akkor… A beharangozás szerint ennek a résznek hatalmasat kellett volna robbannia – az ABC direkt egy héttel elhalasztotta, hogy az adás beleessen a februári nézőszám-felmérésbe. Nem azért, jó rész volt, élveztem. De azért olyan hú, de nagyot nem robbant.

dressedtokill_2

Így a hatodik évad derekán kicsit megmártóztunk a divat világában – az áldozat egy nagynevű divatmagazin híres/hírhedt főszerkesztőjének frissen kirúgott asszisztense. És, mit ad isten, a kérdéses főszerkesztő még ismeri is Beckettet még a letűnt kilencvenes évek végéről, mikor is kedvenc nyomozónőnk kipróbálta magát modellként.

Maga az ügy olyan volt, mintha egy öt-hat szereplős ping-pong meccset néznék: a labda csak repült, ütőtől ütőig, csak éppen mindig valaki másnál volt az ütő. Asszisztenstől asszisztensig, asszisztenstől informatikusig, informatikustól divattervezőig… És ráadásul mindenki gyanús volt. Nem azt mondom, kicsit gyors volt a tempó – egy ilyen sztori legalább hatvan-hetven percben fért volna el teljesen kényelmesen –, de azért a gyilkosság jól volt megírva. És mellesleg megtanultam belőle, hogy a divatszakmában szinte mindenki egy gátlástalan, hátbadöfögetős szemétláda.

A fő-epizódszereplő Matilda King (Frances Fisher) előtt le a kalappal. A karaktere úgy lett beharangozva, mint Miranda Priestly (Meryl Streep, Az ördög Pradát visel) reinkarnációja, ám ő valójában sokkal szimpatikusabb, sokkal emberibb annál. Matilda a körülmények áldozata, akinek nem a munkája, hanem a hivatása a divat, és ha arról van szó, igenis képes őszinte kedvességre.

jpeg

Az epizód mellékszála, amitől valószínűleg a robbanást várták az alkotók, a Castle-Beckett esküvő lassan, de biztosan, haladó alakulása: Rick és Kate végre eljutott odáig, hogy helyszínt nézzenek, pluszba még egy esküvői ruha – Matilda King jóvoltából – is bekerült a képletbe.

A ruhával magával, amiről promóképeket már hetekkel ezelőtt láthattunk, még mindig nem vagyok teljesen kibékülve – nekem túl couture –, de a jelenet, amiben megjelenik, valamint Stana Katic játéka, na, az nagyon ütött. Ahogy ott áll a hatalmas tükör előtt, nézi magát, és egy pillanatra minden fal lehullik, és mi nem Beckett nyomozót látjuk, hanem Kate-et, a nőt, aki hamarosan hozzámegy élete szerelméhez, és aki olyan boldog, hogy alig fér a bőrébe­… Aztán a mosoly lassan lehervad az arcáról, mert ott állva rádöbben, hogy az anyja viszont sosem láthatja majd a ruháját, nem lehet majd ott az esküvőn… Hát igen. Ezt a jelenetet nem lehetett volna szebben megcsinálni.

dressedtokill_1

Az utolsó jelenet is a helyén volt, édes, mint mindig, a szereplők pedig végre kezdenek felnőni az életükhöz, a kapcsolatukhoz, és KOMMUNIKÁLNAK, képesek hangot adni a félelmeiknek, a vágyaiknak, és elég erősek ahhoz, hogy ezt megosszák a másikkal. Közel öt évad részleges hallgatás után nagyszerű ezt látni.

Summa summarum, jó rész volt ez, erős főszállal, szép mellékszállal, de azért nem az évad legjobbja.

Szerző

Orlissa
Alapító és főszerkesztő-helyettes

A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.