Mondhatnám, hogy a Reign egy nagyon jó, új történelmi sorozat, de azzal nem mondanék teljesen igazat. Viszont ha kicsit átfogalmazom, és azt mondom, hogy a Reign egy nagyon jó, új, történelmi ihletésű sorozat, akkor már közelebb járunk az igazsághoz.
A hiteles történelmi alap azért megvan: Maryt (Adelaide Kane), Skócia tinédzser királynőjét 1557-ben a francia udvarba viszik, hogy hozzámenjen a dauphinhoz, Francishoz (Toby Regbo), akivel hatéves korok óta jegyesek. És akkor itt is jön egy csavar, amivel máris eltérünk a történelem folyamától: alighogy Mary udvarhölgyeivel az kastélyba érkezik, az ott élő Nostradamusnak (Rossif Sutherland) látomása támad, amit rögtön el is mond Katherine királynőnek (Megan Follows) – ha a Mary és Francis közötti frigy létrejön, az Francis halálához fog vezetni. Innentől kezdve pedig Katherine mindent megtesz, hogy a két fiatal közti románcot tönkretegye.
Kialakul hát egy csavaros hatalmi harc a két királynő közt, ami mellett a sorozat más cselekményszálakat is kínál – vérszomjas pogányok uralják a kastély melletti erdőt, a kastély titkos alagútjaiban egy rejtélyes, eltorzult arcú lány (Katie Boland) él, a király (Alan Van Sprang) szemet vet Mary egyik udvarhölgyére, Kennára (Caitlin Stasey), a király hivatalos szeretője (Anna Walton) pedig mindent megtesz, hogy törvénytelen fiát, Sebastiant (Torrance Coombs), minél közelebb jutassa a trónhoz. Ennyi bonyodalom pedig éppen elég ahhoz, hogy a sorozat minden egyes epizódja érdekes maradjon, viszont nem túl sok ahhoz, hogy túl bonyolulttá váljon.
Amit még nagyon jól csinálnak a készítők, hogy nincsenek fekete és fehér karakterek – mindenki inkább a szürke egy-egy árnyalatát veszi magára (bár Mary a legvilágosabb szürke, akinek a kezéhez még nem tapad semmi). Mindenkit egy jól meghatározott cél vezérel, ami ráadásul általában nem is teljesen önző. Például mindegy, hogy hány ember vére tapad Katherine kezéhez, ő mindezt azért teszi, hogy elsőszülött fiát megmentse.
És bocsánat, még egy dologra ki kell térnem, ami a sorozatban ugyan nagyon erős, viszont erősen „csajos” téma – a kosztümök. Tény, közük sincs a tizenhatodik század divatjához (aki olyat akar látni, az nézzen Tudorokat vagy A másik Boleyn lányt), viszont egyszerűen lenyűgözőek. A díszlettervezők legtöbbször ötvenes-hatvanas-hetvenes évekbeli vintage darabokat, vagy éppen kortárs divattervezők alkotásait teszik varrógépük alá, hozzáadnak ide egy hosszú tüllszoknyát, oda egy bolerót, amoda egy kis hímzett rátétet, és – voilá! Kész is Mary és udvarhölgyeinek álom ruhatára.
Persze a fenti dicshimnusz nem jelenti azt, hogy a sorozat tökéletes lenne. Francis, bár már tolnák alá a trónt, nem éppen a legerősebb jellem – úgy várom, hogy végre megszabaduljon a naivitásától és kicsit a sarkára álljon! A két királynő harca néha kicsit átcsap melodrámába. És az íróknak van egy olyan idegesítő szokása, hogy a halál szélére taszítanak egyes szereplőket az epizód végén, aztán a következő részekben echte megfeledkeznek (egy elveszik a titkos alagutakban, a másikat leszúrják, de hogy mi lesz velük, még mindig nem tudjuk).
Ettől függetlenül a Reign egy nagyon kis kellemes sorozat – ami, nem mellesleg, idén elvitte a kedvenc új sorozatnak járó üvegcseppet a People’s Choice Awardson. Melegen ajánlom mindenkinek.
Szerző
-
Alapító és főszerkesztő-helyettes
A kedves-naiv-romantikus macskamán, aki írói ambíciókat hajszol. Reménytelen fangirl és könyvmoly.
